mi ez?F.A.Q.

Semmiféle 2012-es világvége

2012, catastrofismo A harmadik évezred betegsége a katasztrófavárás, amely egyre újabb és újabb félelmeket kelt az emberekben. Olaszországban megjelent a témáról egy kötet Katasztrófavárás és világvége címmel. A szerzők a keresztény remény és optimizmus fényében oszlatják el a félelmeket.

A média folyamatosan teret ad azoknak az elképzeléseknek, amelyek szerint 2012 decemberéig katasztrófák végtelen sora sújtja majd a világot: a nap felégeti a földet, hatalmas aszteroida csapódik bolygónkba, megfordul a mágneses mező, a maják már előre megmondták…, olyan időszakhoz érkezünk, ahonnan már nincs visszatérés.

A kötet szerzői, Riccardo Cascioli és Antonio Gaspari részletesen elemzik a soha be nem következett előrejelzéseket és sorban eloszlatják az új évezred elején támadt nagy félelmeket. A szerzők, akiknek már több nagysikerű könyve megjelent az olasz könyvpiacon, rávilágítanak arra a számos ellentmondásra, ami az emberiség nyugalmát veszélyeztető rettegésben rejlik. Elmondják, hogy a történelem során különféle csoportok számtalanszor próbálták meg úgy manipulálni az embereket, hogy félelmeket keltettek bennük, ezáltal egész népeket, nemzeteket, birodalmakat vontak befolyásuk alá. A félelmek elleni vakcinaként a kereszténységhez való visszatérést ajánlják.

A Zenit katolikus hírügynökség megkérdezte a kötetről az egyik szerzőt, Riccardo Casciolit, aki az Avvenire című katolikus napilap újságírója is egyben. A szerző eloszlatta a félelmeket. Elmondta, hogy a kötet első részében megvizsgálják a legfontosabb világvége-elméleteket, a majáktól az egyiptomiakon keresztül a bolygók mozgásával kapcsolatos félelmekig, majd történelmi és tudományos alapon megcáfolják létjogosultságukat. Végül a modern világ félelmeivel foglalkoznak, nem csak a világvége-elméletekkel és az ökológiai katasztrófával, hanem minden olyan rettegéssel, ami az ételeinkkel, az influenzajárvánnyal, a nukleáris veszéllyel kapcsolatos. A katasztrófavárás kulturális gyökereihez nyúlnak vissza, amelyek a szekularizációban keresendők, hiszen ahogy Chesterton mondta: „Aki nem hisz Istenben, az végül nem hisz semmiben”. Megmutatják, hogy gazdasági szempontból milyen gyümölcsöző vállalkozás a pánikkeltés: elég, ha megnézzük a gyógyszeriparnak a sertésinfluenza elleni oltásokból származó hihetetlenül magas bevételét, vagy a 2012-ről szóló könyvekből, filmekből származó jövedelmet.
Politikai szempontból is jól ki lehet használni ezt a témát: vannak, akik bolygónk azonnali védelme érdekében „felfüggesztenék” a demokráciát és nemzetközi szinten korlátoznák a szabadságot. A szerzőpáros leleplezi a pontosan kidolgozott politikai stratégiák főszereplőit és céljait.

Cascioli felhívta a figyelmet arra, milyen erős nyomás alatt állnak a kormányok: pontosan megszabott intézkedéseket kell hozniuk a klímaválság megelőzése érdekében. Vannak olyan politikai csoportok, amelyek már évek óta nyíltan beszélnek arról, hogy a demokratikus berendezkedés nem oldja meg bolygónk vészhelyzetét.
Ráadásul ezek a vészhelyzetek íróasztalnál kerülnek kidolgozásra: nemrégiben kiderült például, hogy hamis adatok kerültek nyilvánosságra a klímával kapcsolatosan. A nyugati kultúrát uraló média gyakran csak átveszi a riasztásokat, nem néz utána az adatok hitelességének, már csak azért sem, mert az ilyen hírek növelik a látogatottságot. A kataszrófavárás terjedésében nagy szerepet játszik az úgynevezett populáris kultúra, vagyis azok a filmek, könyvek, amelyekben valóság és fikció keveredik. Sokan ezekből szerzik információikat, sőt, ezeken nevelkednek. Olyan regények és filmek alapján alakítják ki világképüket, mint a 2012, az Új apokalipszis, A da Vinci-kód.

Hangsúlyozta: a  kereszténység az „egyetlen olyan vallás a történelem során, amely lehetővé teszi, hogy pozitívan szemléljük a világot”. Történelmi tény, hogy a kereszténység – pontosabban a katolicizmus – az egyetlen vallás, amely pozitívan tekint a minket körülvevő világra, a valóság minden részére, mert a valóság – ahogy Pál mondja – Krisztus. Ebben a világban, vagyis a kisebb-nagyobb hétköznapi történésekben jelen van az igazság és a hitbeli meggyőződés. Krisztus az egész világot megváltotta, a mi bűnünket is, ezért élhetünk úgy, hogy nem kell kitörölni semmit a saját emberi tapasztalataink és a minket körülvevő világ dolgai közül.
Minden egyes dolog – a bűn, a negatív körülmények, a fájdalom és a nehézség is – alkalom a megtérésre, a reményre. A történelem is azt bizonyítja, hogy ennek a szemléletnek pozitív hatása van a világra. Ennek köszönhető például, hogy a bencés szerzetesek a középkorban – anélkül, hogy tervszerűen tették volna – hatalmas területeket tettek termővé és élhetővé Európában.  Ily módon a természeti katasztrófák – amelyek mindig jelen voltak az emberiség életében – nem bénították meg az életet, hanem arra ösztönöztek, hogy az emberek dolgozzanak azért, hogy az emberi létezés kevésbé legyen sebezhető.  Ez éppen ellenkezője annak, amit a ma uralkodó kataszrófavárás eredményez.

forrás: Magyar Kurir