mi ez?F.A.Q.

Ferenc pápa: Köszönet a sok szent papnak, akik csöndben másoknak szentelik életüket

Ferenc pápa miséje Az egyházat nem lehet egyszerűen emberi szervezetként megérteni. A különbség az a szent kenet, ami a püspököknek és a papoknak a Szentlélek erejét adja, hogy szolgálják Isten népét – mondta január 27-én, hétfőn reggel Ferenc pápa a Szent Márta-házban bemutatott szentmisén. A pápa köszönetét fejezte ki a sok szentéletű papnak, akik névtelenül végzik nap mint nap szolgálatukat.

A Szentatya a napi első olvasmányhoz fűzte gondolatait (2 Sám 5,1-7.10). Izrael törzsei Dávidhoz mennek, hogy királyukká kenjék fel őt. E nélkül a szent kenet nélkül Dávid pusztán csak egy vállalat vezetője lett volna, egy politikai társulaté, amelyet Izrael országának hívtak. Dávid mindössze egy politikai szervező lett volna. A felkenés után azonban az Úr Szent Lelke leszáll Dávidra és vele marad. A Szentírásban olvassuk: „Dávid mindinkább gyarapodott és növekedett, mert az Úr, a Seregek Istene vele volt". Ezt a különbséget jelenti a szent kenet. A felkent személyt az Úr választotta ki. Így van ez az Egyházban a püspökök és a papok esetében.

A püspökök kiválasztottsága nemcsak arra szól, hogy előbbre vigyenek egy szervezetet, amelyet helyi egyháznak hívnak. Részesültek a szent kenetben és az Úr Szent Lelke velük van.
„De minden püspök, mi, mindnyájan bűnösök vagyunk" - mondta a pápa, majd hozzátette: de felkentek vagyunk. Mindnyájan minden nap szeretnénk szentebbek lenni, hűségesebbek ehhez a szent kenethez. Ez az Egyház sajátossága. Az egyház egységét a püspök személye biztosítja Jézus Krisztus nevében, mert felkent, nem pedig azért, mert a többség megválasztotta. Ebben a szent kenetben van a helyi egyház ereje. A papok is részesülnek ebben a szent kenetben. A felkentség a püspököket és a papokat az Úrhoz közelíti. Örömet és erőt ad nekik, hogy előbbre vigyék és segítsék a népet, hogy a nép szolgálatában éljenek. Megadja azt az örömet, hogy érzik: az Úr választotta ki őket, az Úr tekint le rájuk azzal a szeretettel, amellyel mindannyiunkra néz. Amikor tehát a püspökökre és a papokra gondolunk, így gondoljunk rájuk: ők felkent személyek.

Különben nem lehet megérteni az egyházat. Nem lehet megmagyarázni, hogyan haladhat előre az egyház pusztán emberi erőből. Ez az egyházmegye halad előre, mert szent a népe, és egy felkent segíti a növekedésben. Ez a plébánia halad előre, mert olyan sok szervezete működik, annyi mindent csinál, de azért is, mert papja felkent személy. A történelemben csak egy csekély számát ismerjük a szent püspököknek és papoknak, pedig nagyon sokan vannak, akik egész életüket az egyházmegyének, a plébániának szentelték. Hány ember kapta meg a hit, a szeretet, a remény erejét ezektől a névtelen plébánosoktól, akiket nem ismerünk.
Nagyon sokan vannak. Nagyon sok vidéki vagy városi plébános van, aki a kapott szent kenet révén erőt adott a népnek, átadta a tanítást, kiszolgáltatta a szentségeket, vagyis az életszentséget.

„De atyám, én olvastam az újságban, hogy egy püspök vagy egy pap ezt és ezt csinálta!" - mondhatná valaki - folytatta homíliáját a pápa, majd válaszolt képzeletbeli beszédpartnerének: „Igen, én is olvastam, de mondd csak, az újságok írnak arról a számtalan karitatív cselekedetről, amelyeket a városi és vidéki papok hajtanak végre, arról a sok munkáról, amelyet végeznek népük érdekében? Nem, ez nem hír". Mindig érvényes: nagyobb zajt csap egy fa, amelyik kidől, mint egy erdő, amely növekszik. Ma, gondolva Dávid felkenésére, jót tesz nekünk, ha bátor, szent, jó és hűséges püspökeinkre és papjainkra gondolunk és imádkozunk értük. Nekik köszönhetjük, ha ma itt vagyunk - fejezte be hétfő reggeli homíliáját Ferenc pápa.

forrás: Vatikáni Rádió/Magyar Kurír